Sokszor sok emberben felmer√ľlhetett m√°r a k√©rd√©s (bennem is):

Miért szavaz olyasvalaki a Fideszre, akinek ez nem közvetlen érdeke (pl.: államtitkár)? A rejtély megfejtését E. Szabó Lászlónál találta meg édesapám.

Kvantumfizikai magyar√°zat k√∂vetkezik, A nyitott j√∂vŇĎ probl√©m√°ja c. mŇĪben a k√©rd√©sre meg van a v√°lasz, a szabad akarat fenomenol√≥gi√°ja t√°rgyal√°si r√©szben. √ćme:

"A kompatibilizmus persze analitikus k√©ptelens√©g, ha a szabad akarat √°ltalunk adott defin√≠ci√≥j√°hoz ragaszkodunk. Mindazon√°ltal a Newcomb-paradoxon p√©ld√°j√°n l√°thatjuk mennyire fontos annak meg√©rt√©se is, hogy hogyan √©rtelmezhetj√ľk egy determinisztikus vil√°gban a szabad akaratra vonatkoz√≥ objekt√≠v tapasztalatainkat, illetve az akarat szabads√°g√°nak szubjekt√≠v √©lm√©ny√©t, amely persze, ha bonyolultabban is, de -mint b√°rmely m√°s pszichikai jelens√©g- elvben t√°rgy√°t k√©pezheti az objekt√≠v tapasztal√°snak.

Az elsŇĎ √©s legfontosabb k√©rd√©s persze az, hogy tiszt√°zzuk, miben is √°ll ez a szubjekt√≠v √©lm√©ny. Egyes √©rtelmez√©sek szerint a szabad akarat szubjekt√≠v √©rz√©se nem m√°s, mint annak retrospekt√≠v √©rz√©se, hogy ‚Äěgondolhattuk volna m√°sk√©ppen is". Gr√ľnbaum szerint ilyen szubjekt√≠v √©rz√©s nem l√©tezik. Nem ismeretes, hogy lenne b√°rmif√©le pszicho-neurol√≥giai megfelelŇĎje egy ilyen √©rz√©snek. Amit a gondolat szabads√°g√°nak szubjekt√≠v √©lm√©nyek√©nt √°t√©l√ľnk, az tulajdonk√©ppen a cselekv√©sszabads√°g√°nak szubjekt√≠v √©lm√©nye. Annak √©lm√©nye, hogy ‚Äěcselekedhett√ľnk volna m√°sk√©ppen, ha m√°sk√©ppen akartunk volna cselekedni, azaz, ha m√°sk√©ppen gondoltuk volna". Ez azonban nem azonos azzal az (√°ll√≠t√≥lagos) √©lm√©nnyel, hogy ‚Äěgondolhattuk volna m√°sk√©ppen". Egy√°ltal√°n nem mag√°t√≥l √©rtetŇĎdŇĎ, hogy van-e szabads√°gunk azt illetŇĎen, hogy mikor mit gondolunk. Egy elakadt liftben r√°nk t√∂rŇĎ klausztrof√≥bikus gondolatok helyett szeretn√©nk m√°st gondolni, de nem megy! Az agykutat√°s bizonyos k√≠s√©rleti eredm√©nyei is arra utalnak, hogy egyszerŇĪ d√∂nt√©si szitu√°ci√≥kban agyunk csak n√©h√°ny tizedm√°sodperc k√©s√©ssel, ut√≥lag ‚Äě√©rtes√≠t" benn√ľnket d√∂nt√©seirŇĎl.

Egyes √©rtelmez√©sek szerint a szabad akarat szubjekt√≠v √©lm√©ny√©nek forr√°sa az a tapasztalat, hogy a j√∂vŇĎre vonatkoz√≥ d√∂nt√©seinket/akaratunkat b√°rmikor visszavonhatjuk. Ha ma √ļgy gondolom, hogy holnap Miskolcra utazom, akkor b√°rmikor visszal√©phetek ettŇĎl az elhat√°roz√°somt√≥l. A Newcomb-paradoxonban, a d√∂nt√©semet szabadnak √©rzem, mert kimond√°sa elŇĎtti utols√≥ pillanatig megv√°ltoztathatom azt.

Advertisement

Vegy√ľk √©szre azonban, hogy ez nem a szabad akarat k√∂zvetlen meg√©l√©se. Hiszen a k√∂vetkezŇĎrŇĎl van sz√≥: a "t" pillanatban √ļgy gondoljuk, hogy a t+‚ąÜt pillanatban t+‚ąÜt(t) gondolatunk, akaratunk lesz. √Čs ezt megv√°ltoztathatjuk, vagyis a t+‚ąÜt pillanatban akarhatunk m√°st, mint amit a t pillanatban gondoltunk, hogy akarni fogunk a t+‚ąÜt pillanatban, azaz annak a t pillanatbani (pontosabban, ha ragaszkodunk a k√∂zvetlen tapasztal√°shoz, akkor a t+‚ąÜt pillanatbani) meg√©l√©s√©rŐčol van sz√≥, hogy Xt+‚ąÜt(t)6=Xt+‚ąÜt(t+‚ąÜt).

√Čs ez nem ugyanaz, mint annak az √°ll√≠t√≥lagos √©lm√©nye, hogy ‚Äěakarhattuk volna m√°sk√©ppen is", hiszen az annak a t pillanatbani meg√©l√©s√©t jelenten√©, hogy egy kor√°bbi t‚ąí‚ąÜt pillanathoz tartoz√≥ Xt‚ąí‚ąÜt(t‚ąí‚ąÜt) gondolatunk lehetett volna m√°s, valamilyen Xt‚ąí‚ąÜt(t‚ąí‚ąÜt)6=Xt‚ąí‚ąÜt(t‚ąí‚ąÜt)."

Advertisement

√ćgy tal√°n egy kicsit egyszerŇĪbbnek tŇĪnik a dolog. Az√©rt van egy olyan √©rz√©sem, hogy a baloldali √∂sszefog√°sra szavaz√≥k viselked√©s√©t valahogy a k√°oszelm√©letbŇĎl lehetne levezetni.